"A következő évi költségvetés hiányszámaiért azok felelnek akik ezt elkészitették és akik nemzetközileg legitimálták ezeket a valótlan számokat. Ebből a felelősségből senki sem húzhatja ki magát (...) aki a fiktiv számok oldalán szólal meg.

Mi az IMF-fel megállapodásra törekszünk, de azt nem lehet múltbeli bűnök alapján megtenni. "

http://www.hirtv.hu/?tPath=/view/videoview&videoview_id=9437

Orbán Viktor 2009.12.04

Valahol itt kezdődött az a történet, melynek tegnap újabb epizódját láthattuk a két nemzetközi szervezet látványos távozásával.
A decemberi nyitány után március 4-én folytatódott az előjáték, a budapesti EPP ülésen ahol Orbán a számomra legmeghatározóbb beszédét mondta el. 
http://www.fidesz.hu/index.php?Rovat=10031&Media=8656

Úgy látszik nem csak üres kampánybeszéd volt.
A válság kiváltóját, "a kapitalizmus válságát" a pénzkapitalizmus (spekuláció) féktelen elszabadulásában vélte fölfedezni. A kiutat pedig a munkán és termelésen alapuló szociális piacgazdaság megújitásában jelölte meg.
A legerősebb mondat talán a befejezés előtti 10. percben hangzik el:

"A kihivás Európa számára tehát úgy hangzik, hogy képesek vagyunk-e legyőzni a kapitalizmus válságát a szociális piacgazdaság megújitásával? (...)
Ehhez 2 dologra van szükségünk. Először is igazi életerőre, ami csak magukban az emberekben található meg (...)
A másik dolog pedig az állandóság tudat. Nem lehet állandó átmeneti állapotban élni. (...) Márpedig ma Európában egy tekintetben erős bizonytalanság van, abban, hogy valójában mit támogat az európai politika. A spekulációt, vagy a munkát?
Én úgy érzem, hogy Európának a mainál sokkal egyértelműbben kell kimondania, hogy a munkát támogatja, a spekulációt ellenzi. Határozott elsőbbséget kell adnunk a termelő kapitalizmusnak a pénzkapitalizmust pedig egyértelmű és szigorú szabályok közé kell szoritani. "

Ilyen könnyed kezdet után 7 perccel a beszéd vége előtt még az is elhangzik, hogy  

"Végezetül rá kell vennünk a bankokat egész európában, hogy ne a spekulációt támogassák, hanem finanszirozzák a termelést a vállalkozást és a munkahely teremtést. A bankoknak valaha ez volt az eredeti rendeltetése. Éppen az vezetett a mostani hitelválsághoz, hogy a bankoknak egy idő után nem ez volt a tevékenységük középpontjában. "

Hát ilyen előjátékkal vette kezdetét a mérkőzés, melynek tegnap volt az első csörtéje.
Van remény, hogy társakra lelünk a tengeren túlról, vagy akár Európából is, de a kezdő rúgást nekünk kellett elvégezni.
Valami elkezdődött. Hogy hogy alakul a végjáték azt nehéz megjósolni, mindenesetre optimizmusra ad okot, hogy a kormány nem fújt visszavonulót már a csata kezdete előtt.

Én mégis óvatosságra intenék. Vakmerőség hevült nyilatkozatokkal bombázni a sajtót a vitatott pontok megvalósitását illetően, az ellenfél ugyanis még szinte meg sem mozdult.

Hirtelen a világ 10. legkockázatosabb országa lettünk és szinte már megszokott módon soviniszták. A Forint egyetlen nap alatt képes volt 5%-ot romlani olyan időkben, mikor még soha a történelmünk folyamán nem érintett minket ilyen érzékenyen a pénzünk gyengülése. Visszafogottabban kellene viselkedni, mert akiknek kell, azok pontosan tudják, hogy mi kezdődött el tegnap, de hergelni az ellenfelet nem szerencsés. Pont úgy kellene játszani ezt a mérkőzést, mint a kampányt: A médiában csönd, de a háttérben óriási mozgósitás.

A hitelminősitők még meg sem szólaltak, de biztosan meg fognak, ami újabb leértékelést fog hozni. Ráadásul azok, akik néhány hónapja még érdekeltek voltak egy ilyen ütközetben, mint lehetséges partnerek, Európa ingatag állapota miatt most igen kényes helyzetben vannak. A válság okozta kintlévőségeik a másik oldalhoz sodorhatják Őket.

Nagyon nehéz küzdelem lesz, hiszen ha sikerrel járunk, precedenst teremtünk, ami nincs a bankvilág kedvére. És vajon miben lenne más e két társaság, mint a most adóztatással „fenyegetett” hazai bankok? Nem sokban. Ha a példa ragadós lesz, ők sem számolhatnak túl sok jóval.

Az már biztosnak látszik, hogy a 2010-es büdzsébe belekerül a bankadó és a jelképes Simor nevű figura szintén jelképes megregulázása is. De ezzel még koránt sem nyertük meg az első csatát.

Ami utána jön, az alighanem villámgyors példastatuálás lesz, én legalábbis ezt tenném a túloldal helyében, ha kellően elszánt lennék. Igen ám, de hazánk megingatása ilyen viharos időkben durva folyamatokat is beindithat, ami alighanem nem lehet érdeke egyetlen pénzügyi szervezeteknek sem. Igy ezen a ponton fog eldőlni, hogy lesz-e mersze más(ok)nak is csatlakozni ilyen különös –most minden mehet- időzités mellett, vagy marad minden ebben a sehova sem vezető zsákutcában, megfűszerezve mindezt egy opcionálisan akár hatalmasra növő pofonnal is.

Remélem, hogy Orbánék nem csak szavakban voltak nagyok, hanem alapos felkészülés is megelőzte az ütközetet. A devizahitelesek és az állam eladósodottságának devizafüggősége kristálytiszta célpontot nyújt. Csak remélni tudom, hogy az időzités volt a kulcs, vagy egyszerűen csak én vagyok túl kreativ hangulatban :o)

És amig ezt az álmodozás kategóriába tartozó csacskaságot irtam, meg is jelent a hir, miszerint Az IMF visszajön, ha hivják
Volt köritésnek szűkülő lehetőség, meg szerkezeti intézkedés, de a labdát mégis csak ők dobták ismét a pályára.

Rendben! Majd a bankadó és a 2 milliós plafon megszavazása után beszélgethetünk.

Izgalmas időknek vagyunk tanui. Devizahitel ide, vagy oda a világoptimista külső szemlélő bőrébe bújva dőljetek hátra és élvezzétek, amig lehet!