Nem szívesen lennék ma rendőr Magyarországon.
Hanyatlásuk rendszerváltás utáni szakasza talán 2006 szeptember 18.-án kezdődött a TV székház ostromával, majd folytatódott a 2006 október 23.-ai rendőrterrorral.
Gyurcsány úr megálmodta a XI. századi "Magyar Demokráciát" és leselejtezte Locke és Montesquieu alapvetését. Mit nekünk hatalmi ágak szétválasztása?!
Az őszi események alatt ugyanis a széles látókörű Gyurcsány úr online kapcsolatban volt Bene Lászlóval. Persze, nem adott utasításokat. Nem merne ilyet tenni. Nem ilyen ember Ő. Gergényi úr esetében sem volt politikai kapcsolata a rendőrségnek.
Hogy a jogtipró fellépés után mégis kitüntette őt a hatalom nevében Demszky Gábor az pusztán a félreértés és a véletlen fura egybeesése.
Tehát az egyáltalán nem politikai megrendelésre elkövetett rendőrségi ámokfutás, szemkilövések, jogtalan rabosítások még véletlenül sem a tüntetésektől való elijesztést szolgálták. De a történet nem itt ért véget. Inkább itt kezdődöt.
Szegény rendőrség gyakorlatot szerezhetett a 60-70 éves emberek kiszorításában, újságírok elfogásában és a 3 fős csoportok könnygázzal történő feloszlatásában.
Teltek múltak a hónapok, egyértelművé vált számunkra, hogy nemtetszésünket nem tüntetéseken kell kinyilvánítanunk, (Akkor hol? És hogyan???) mert a nem politikai megrendelésre dolgozó rendőrség meglepő hatékonysággal és eszköztárral szántotta fel még a gondolatainkat is. Szakértői segítség is került a gumibot mellé; a kiegyensúlyozott média azonnal lecsapott a lehetőségre és a tüntetést mint életre veszélyes tevékenységet, szélsőséges viselkedési formát mutatta be a nagy nyilvánosság előtt.
Mindeközben vidéken pokollá vált az élet. A "megélhetési bűnözés" olyan általánossággá lett mint Budapesten a Kombínyók lerobbanása.
Vidéken élő honfitársainknál bevezették a kijárási tilalmat. Persze nem a rendőrség. Nekik kirendeltségük sem volt a rázósabb helyeken. A bűnözők hirdettek tilalmat sötétedés után.
Bizony ez sem emelte az állam és a rendőrség tekintélyét.
Március 15-ére is akadt teendője a minket óvó rendőrségnek. A saját érdekeit oly hatékonyan védő törvénykezés megvédte magát. Eztán már lehetett például a tojásellenőrzést gyakorolni, cumisüveget elkobozni és az egyébként teljesen legális alkotmányos alapjogukkal élő embereket hivatkozási alapok nélkül is őrszobára vinni.
Nem biztos, hogy ez jót tett a rendőrség hírnevének.
15.-én bejártam Budapest minden zugát. Úgy éreztem hogy bevezették a rendkívüli állapotot.
Tüntetők, randalírozók ugyan nem nagyon voltak, de mindenhol állig felfegyverzett, rohamsisakba bújtatott rendőrök sorakoztak. Olyan volt a város mint egy gigantikus karácsonyfa. Minden kékben és pirosban sziporkázott. Az egyetlen "összetűzés" amit láttam a Bazilikánál esett. Ahol a szélsőségeseket nem engedték az egyik bejelentett helyszínről átvonulni a másik bejelentett helyszínre. Tettlegesség és sérülés szerencsére egyik oldalon sem történt.
Eztán megpróbáltam megközelíteni a parlamentet. Autóval persze esélytelen, 2 km-es körön belül leállítanak, így gyalog indultam útnak. A kordon a környező utcákig zárta el az Ország Házát az ország elől! Kívül belül állig felfegyverzett rendőrök századai, tüntető egy szál se!
Közelebb mentem, hogy megnézzem, mitől kell így rettegni. Semmit sem találtam.
Ellenben a rács túloldaláról egy fejtetőig beöltözött rendőr végig kamerázta a jelenlétemet.
Kinek a parancsára? Milyen céllal??? Azt hiszem jogosan követelek magyarázatot! Magyarországon a tömeg (jelen esetben csupán egyén) kamerázása nem kimondottan jó emlékű dolog! Magyarázatot követelek, hogy kinek és miért volt szüksége az arcom lekamerázására!
Mindezt úgy, hogy egy hangos szó nem hagyta el a számat. Hárman voltunk, két fiú egy lány felállásban. Tisztességesen felöltözve. Nem bakancsban, nem bomberben. Miért kameráztak le???
És ha bakancsban lettünk volna??? És ha azt kiabálom: Gyurcsány takarodj?! Jogom van hozzá nem?! Mégpedig Alkotmányos!
A kamerázás mellett persze volt más is. Vittek be tojásos dobozt birtoklót,
„Felelős kormányt Buda-Pesten” feliratot tartó néma fiatalokat, bárkit aki nem volt szimpatikus.
Mesterien kerítették kőrbe a sajtó munkatársait és akadályozták őket a szabad távozásban. Ez szó szerint a sajtó szabadságának korlátozása.
Rendőr lányok és fiúk, bocsássatok meg, de kimondom: Nem éreztem, hogy engem szolgálnátok!
Amit műveltek, az bizony nem tesz jót a renométoknak!
Ha van szakma, társadalmi csoport akinek a leginkább szüksége lenne a kormány leváltására az Ti vagytok!
Mert ebből a gyalázatos és teljesen jogos társadalmi megitélésből csak hosszú évek alatt tudtok majd lábra állni. Bizony épp úgy, ahogy 90 előtt, ma ismét közszájon forogtok. Ismét a hatalom eszközeként emlegetnek benneteket!
Javaslom, ha tetten érhető, hogy politikai nyomás alatt álltok, hangosan kérjetek segítséget! Ha pedig a rendőri vezetésetek ásta alá a tekintélyeteket, álljatok a sarkatokra és váltsátok le őket.
Mert én, a magyar állampolgár, akit az adóforintjaimból védeni vagytok hivatottak, nem érzem, hogy megvédenétek, Sőt! Azt érzem, hogy akadályozzátok alkotmányos alapjogaim gyakorlását! Hogy el akartok ijeszteni a legalapvetőbb jogaimtól!
Hogy elzárjátok előlem az ország házát, pedig lehet, hogy éppen ott szeretnék tüntetni, hiszen jogom van hozzá! Állampolgárként ez az egyetlen eszközöm, hogy elmondjam a hatalomnak: Nem tetszik, amit csinálnak! Rendőrök, ne engedjétek, hogy a hitünk megtörjön bennetek! Ti tiszteletet érdemeltek, hisz bennünket óvtok, hát ne hagyjátok, hogy ez történjen! Újra hinni akarunk Bennetek!
A tényeket tekintve pedig csak egyet mopndhatok: Felelősöket követelek! Kordon bontást és a rólam készült felvételek megsemmisítését!
A jogtalan kiemelések kivizsgálását, a parancsot adók felelősségre vonását! A rendőri nyomásgyakorlás azonnali megszüntetését! Követelem hogy nevesítsék a rendőrség becsületét szétverő felelősöket!
És ezzel párhuzamosan követlem vissza az engem szolgáló Magyar Rendőrséget! Amely megtalálja a brutális gyilkosságok elkövetőit! Amely rendet tesz a terrorban tartott kistelepüléseken! Amely felszámolja a köztudottan védelmi pénzt szedő szervezetek működését! Amely a hivatását végzi, vagyis engem védelmez és a jogaimat óvja és tiszteletben tartja!
Ami pedig a tüntetéseket illeti, azt fussuk át gyorsan. A tüntetés mindannyiunk alkotmányos alapjoga. Tüntetni felemelő és nemes dolog! Nem véletlenül tartozik a szabadságjogok közé!
Attól, hogy a rendőrség nyomást gyakorol és félelmet kelt, attól, hogy egyes szélsőséges és provokatív elemek rossz érzéseket keltenek, és hogy e két tényezőre a média vastagon rátenyerel, még nem adhatjuk fel ezt a velünk született jogunkat!
Mert a rendőri nyomásgyakorlás bizony a tüntetések radikalizálódását eredményezi!
Ugyanis a rettentő súlyú rendőri jelenlét csak a legvakmerőbbeket és a bajkeverőket hagyja az utcán. Mi pedig nem vagyunk azok.
Éppen ezért nem hagyhatjuk! Nem hagyhatjuk hogy a tüntetést a szélsőséggel tegyék egyenlővé! Nem hagyhatjuk, hogy a tüntetéstől elijesszenek bennünket!
