Melyik RT-ben eshet meg az, hogy az igazgatóság leváltja magát, majd a részvényesek kifejezett tiltakozása ellenére új igazgatóságot jelöl ki önhatalmúlag? Egyikben sem, de mindez nem az ő hibájuk. A miénk. Mert hagyjuk és elvárjuk, hogy mindent a szánkba tegyenek. Még a saját igényeinket és feltételeinket sem vagyunk képesek megfogalmazni.

Benedek Fülöp bíróság elé került egy 2006-os földmahináció miatt.
Egy korábban HM tulajdonban lévő, kiemelt természeti oltalom alatt álló földterületről van szó, márpedig egy ilyen köztulajdonban lévő területet nem lehet csak úgy eladni. Itt jött a képbe Benedek Fülöp. Ahhoz ugyanis, hogy a terület vállalkozói tulajdonba kerüljön és alkalmassá váljon gazdasági beruházásra a következőket kellett tenni:
A terület HM kezelésben azaz köztulajdonban állt, s bár a HM nem használta a területet, az továbbra is meg akarta tartani estleges későbbi hasznosításra. Első körben tehát ki kellett vonni a HM felügyelete alól. Benedek Fülöp személyes közbenjárásának eleget téve a HM átadta a területet a Nemzeti Földalapkezelőnek a földhivatal pedig bejegyezte ezt. A terület visszakapta eredeti termőföld művelési ágát. A termőföldet pályázaton értékesítették egy székesfehérvári vállalkozónak. A vállalkozónak azonban esze ágában sem volt termőföldként hasznosítani a területet, más tervei voltak, de mivel terveit a termőföld besorolás nem tette lehetővé, így kezdeményezte a földhivatalnál a föld mezőgazdasági ágból történő kivonását, amit a környezetvédelmi társhatóság számos egyéb ok miatt (is) nagyon helyesen lesöpört az asztalról. A felek ezután a mezőgazdasági hivatalt megkerülve a HM-től igyekeztek igazolást szerezni arra vonatkozóan, hogy a terület mezőgazdasági hasznosításra nem alkalmas. A HM pedig kiállított egy ilyen ajánlást, annak ellenére, hogy a területre már semmilyen befolyása nem volt. S bár egyértelmű volt, hogy a HM "igazolásának" nincs relevanciája a körzeti földhivatal úgy döntött kiveszi a művelési ágból a pákozdi területet. Székesfehérvári vállalkozónk pedig fogta a már szabadon hasznosítható területet és üzletrészként eladta egy külföldi befektetőnek aki golfpályát álmodott Pákozdra.
A bíróság Benedek Fülöpöt és a minisztériumi titkárságvezetőt bűnösnek találta és 1,5 illetve 1,2 év letöltendő büntetésüket 3-3 évre felfüggesztette, 3 és 1,5 millió Ft pénzbírság mellett. A jogtalan kivonást végrehajtó földhivatalt nem találták bűnösnek.
Összegezve azt mondhatjuk, adott egy ember, aki a köz által fizetve fölesküszik a köz érdekének szolgálatára. Ez az ember kijátszva minden írott és íratlan szabályt megkárosítja a közt, közben jár a köz tulajdonának elkótyavetyélésében, mindezt olyan célra, amit a köz nem támogat. Végül lebukik és mindezekért cserébe kap egy kis felfüggesztettet meg egy röhögve kifizetett pénzbírságot.
Különleges eset ez? Dehogy. Emlékezzünk Princz Gáborra, aki akkori értéken 95 és 97 között 34,6 milliárd forintos kárt okozott a közpénzből, azaz mindannyiunk pénzéből kistafírozott Posta Banknál. Emlékeznek a februári ítélet hirdetésre? Princz Gábor 3,6 millió Ft pénzbüntetést kapott és mehetett dolgára, jelenleg tanácsadással foglalkozik, köszöni jól van.
És idézzük fel Gyurcsány úr 94-es akcióját is! A Szalay u. 4 alatti köztulajdonban lévő több szintes ingatlan értékbecslését a MEH a Gyurcsány tulajdonában lévő Altus-ra bízta az Altus pedig megbízott értékbecslőt fogadott fel. A becslés értéke közel 26 millióra kerekedett. Ugyanebben a hónapban az Altus új becslést készíttetett melyben pusztán a felső két szint értéke a korábbi 16 millióról több mint 45 millióra emelkedett, mindez kevesebb mint 1 milliós ráfordítással. 94 május 26.-án az Aldó Kft. megvásárolta az államtól a felső két szintet 16 millióért, majd 4 nappal később eladta az Altusnak 45 millióért. Az alsó szint közel tízmilliós becslése nem sokkal később 27,5 millióra hízott. Végezetül alig 4 hónappal azután, hogy az Altus bevásárolta magát a Szalay utcába a köztulajdonban lévő Közlönykiadó Kft. több mint 100 millióért bérelte vissza az ingatlant az Altustól, úgy hogy közben a Közlönykiadó saját költségén 97,5 millió Forintos beruházást eszközölt az Altus ingatlanán! A teljes mérleg 247 milliós bizniszt jelentett a Gyurcsány tulajdonában lévő Altusnak. Mivel azonban minderre már a kétezres években tetszettünk rákérdezni elévülés miatt nem indulhatott eljárás Gyurcsány úr ellen.
 
Ez a három példa csupán három rizsszem a hatalmas tálból. Azért választottam ezeket, mert az első a legfrissebb, a második talán a legnagyobb értékű a harmadik pedig, melyben "elévülés" okán még pénzbírság sem született, ahhoz az emberhez köthető, aki 2004-től 2009-ig Magyarország miniszterelnökének mondta magát. Az említett három és a nem említett számtalan ügy közös vonása, hogy a köz pénzéből a köz érdekét szolgálni hivatott közszolgák meglopták, becsapták, kijátszották a közérdeket és mindezért nem kaptak érdemi büntetést.
De mit reagál minderre a köz, az Isten adta nép? Borzasztó! Tolvaj banda, mocskos mind, én nem is foglalkozom a politikával, csak felidegesítem magam rajta.
Ugyan mi állítaná meg ezt a folyamatot? Miért várjuk, hogy megtisztuljon a közélet, ha olyan keretrendszerben működik a közérdek képviselete, mely vonzóvá válik önző és gátlástalan emberek számára? Panaszkodjunk csak tovább, forduljunk el a politikától, az nyilván segíteni fog.
 
Azért tennék egy kísérletet a probléma gyökerének felkutatására.
Mit nevezünk ma népképviseletnek? Négy évente megválasztunk több száz országgyűlési képviselőt, polgármestert és több ezer önkormányzati képviselőt, akik megválasztásuk után a nép képviseletének érdekében felállítják több tízezres csapataikat, akikkel országunkat, azaz a közt szolgálják. Ezzel nincs is baj, ennek így kell történnie. A baj azzal van, hogy ezzel le is zárul a nép, vagyis a köz szerepe az egész történetben. A törvényeket a képviselőink hozzák, a szabályokat, kereteket ők rajzolják föl. Népi elszámoltatás pedig nincs, pontosabban ezt nevezzük választásoknak. Ez minden csak nem érdekérvényesítő népképviselet. Pontosabban az, csak nem a köz érdekét érvényesíti.
Hogy fordulhat elő, hogy az a közbizalommal kitüntetett ember, aki elköveti a legnagyobb bűnt a köz ellen, pénzbüntetést, és/vagy felfüggesztettet kap? Úgy, hogy a keretrendszert, melyben a közszolgáknak tevékenykedniük kell, maguk a közszolgák alkotják. Ők határozzák meg pl azt is, hogy milyen büntetést kaphatnak, ha a köz ellen vétenek. Ők határozzák meg a saját fizetésüket. És mindez nem az ő hibájuk. A miénk. Mert hagyjuk. Elvárjuk, hogy mindent a szánkba tegyenek és még a saját igényeinket és feltételeinket sem vagyunk képesek megfogalmazni. Ha meg olyan ételt kapunk a szánkba, ami nem ízlik, csak nyafogni tudunk, de elmondani, hogy mit szeretnénk enni, már nem.
 
Hadd éljek Kóka úr közismert hasonlatával. Vegyük úgy, hogy Magyarország egy részvénytársaság. Mi, a köz vagyunk a részvényesek a közszolgák pedig a munkások, kiknek dolga, hogy minden igényünket kielégítsék az általunk biztosított erőforrásokból. Ezért tartjuk, ezért fizetjük őket. Tessék mondani melyik részvénytársaságnál lehet azt tapasztalni, hogy az alkalmazottak teljesítményüktől és hatékonyságuktól teljesen függetlenül maguk határozzák meg saját fizetésüket? Hol látni olyat, hogy ők határozzák meg céljai(n)kat, vagy saját elszámoltathatóságuk intézményét? Melyik Rt.-ben eshet meg, hogy egy kudarcot vallott pénzügyi igazgató a részvényesek nem tetszése ellenére a jogi osztály igazgatójaként dolgozik tovább? Melyik részvénytársaságban történhet meg, hogy egy management benyújt egy programot, ezzel elnyeri a részvényesek bizalmát, majd megválasztásuk után kiderül, hogy a program hazugság volt, s csupán arra szolgált, hogy elnyerjék a bizalmunkat? Majd mindezek után a részvényesek nem távolíthatják el ezt a csaló sunyi managementet?? És melyik társaságban eshet meg az, hogy az igazgatóság cakk um púder leváltja magát, majd a részvényesek kifejezett tiltakozása ellenére új igazgatóságot jelöl ki önhatalmúlag???
 
Egyikben sem. Egy eltorzult rendszerben élünk és ideje felismernünk, hogy ez az út járhatatlanná vált. Nekünk, a köznek kell lefektetnünk a közszolgák mozgásterét kijelölő szabályokat. Hogy csak egyetlen példát említsek talán kezdhetnénk azzal, hogy ha bebizonyosodik, egy közszereplőről, hogy szándékosan, önös érdekből vét a köz érdeke ellen, azt súlyos retorziók követik és többet az életbe be nem teheti a lábát a közszolgálatba.
Hogy a közszolgák milyen keretek között működhetnek, milyen szabályrendszer mentén, milyen elvárásokkal nekünk kell meghatározni, különben soha az életben nem lesz tisztább és átláthatóbb közéletünk, egészségesen működő országunk!
 
Jelenleg aknamező a politikai pálya azok számára, akik megalkuvás nélkül, valóban a közért szeretnének tenni. Nekünk nem kevesebb a dolgunk, mint mindezt megfordítani. Aknamezővé kell tennünk a közéletet a nyerészkedésre játszó alakok előtt és azokat kell támogatnunk, akik tiszta szívvel és akarattal szeretnének szolgálni. Mindez ésszerű, de szigorú szabályok lefektetésével gond nélkül megoldható. Aligha lehet bonyolultabb, mint eljutni a Holdra az pedig már évtizedekkel ezelőtt sikerült.
Hogy még egyértelműbb legyen, nem azért vagyunk ekkora bajban és ekkora mocsokban, mert ne lenne tudás a problémák megoldására. Tudás bizony van. Szándék nincs. És bár a bűn súlyosabb, a probléma megoldása sokkal egyszerűbb.
Ötleteim ugyan vannak, de nem vagyok sem jogász, sem államigazgatási szakember. Egyszerűen csak szeretném ha elkezdenénk azon gondolkodni, hogyan szedhetnénk ráncba a saját életünket!