Komoly tétben mertem volna fogadni, hogy a koncnak odadobott Zuschlagok megtartják a háttérben lapulókat az igazság bajnokainak, a korrupciót csirájában eltaposó erkölcsi pilléreinek szerepében.
Az utóbbi években volt néhány nagyon forró pillanat és most egy újabb hasonló időszak vette kezdetét.
Sokan gondolhatták az őszödi beszéd idején, hogy nincs tovább, ám mégis lett. Hogy a szekér tovább gurulhasson a szoclibek nem válogattak az eszközökben. Ettől kezdve viszont nyilvánvalóvá vált, hogy kizárólag abban az esetben távoznak idő előtt, ha valamilyen belső problémán nem tudnak úrrá lenni.
Hogy most épp ez történik-e, vagy az igaságszolgáltatás saját erejéből állt talpra, az nem biztos, hogy kiderül, sok minden mást azonban igen. Olyan dolgok, melyekről néhány évvel ezelőtt álmodni sem lehetett.
A felsorolhatatlan Hunvald, Weinek, dombóvári, ózdi súlycsoportú önkormányzati ügyek az aprópénz kategóriába jutottak, még akkor is, ha esetenként félmilliárdos nagyságrendről van szó.
A Zuschlag perben sem az a kérdés, hogy hány ifjú szoci kap fegyházat, hanem hogy bepiszkolódnak-e a Mesterházy magasságokban lévő kezek.
A számtalan fejet követő BKV ügyek hullámai talán mégsem állnak meg Demszky lába előtt és
a mosolygós Szekeres úr arca kezd vicsorba torzulni.
Az NNI(!), APEH(!), Főügyészség, de a jelek szerint még a ciprusi adóhatóság is komoly érdeklődést mutat a nép kedvencének tekinthető Kóka, és a válságot sarokba szoritó "pátosztól mentes" Bajnai iránt.
Talán már abban sem oktalanság reménykedni, hogy a megakad Hajdú-Bét ügy újabb lendületet kap és az öngyilkosságba menekült áldozatok rokonai, a kisemmizett szerencsétlenek kapnak valamiféle elégtételt.
Csepeli szennyvíztisztitó, Rác fürdű, MÁV, BKV ezek mind mind a közelmúlt végtelennek tűnő eseményei közé tartoznak, az ember már szinte föl sem kapja a fejét.
Van itt azonban EGY, ami Szekeres, Demszky, de még a magát miniszterelnöknek nevező Bajnai vergődésénél is súlyosabb. Ez pedig az NBH és a PC összeborulása.
Nagyon nehéz nem mélyen szántó következtetéseket levonni (kiemelve, hogy egyenlőre minden következtetés csupán fikció, hiszen az adatok titkosak) a felröppent hírekből.
Ha a vádak igazak és az ügyészség ismét a sarkára áll az alighanem a Harmadik Magyar Köztársaság legnagyobb horderejű eseménysorozatát indíthatja el.
Nem lehet ugyanis megfeledkezni azokról a hátborzongató eseményekről, melyek árnyékot vetettek az NBH-ra.
Igen, a titkosítás miatt szintén fikciónak minősülő Szurgut vs. MOL via OMV jellegű esetekre gondolok, ahol az UD kiiktatása nélkülözhetetlen volt. Vagy a Magyarok Nyilai nevű (ál) terror szervezetre, melynek kormányzati forgatókönyve egy rém gyenge amcsi akciófilmet is alulmúl. De leginkább a cigány gyilkosságok és az NBH közötti összefüggésre gondolok, mely összefüggés, ha létezik, bizony mindent elsöprő következményeket hozhat.
Vagyis mindent összevetve jó esély van rá, hogy épp olyan undorító lesz a szoclib finish, mint amilyen kezdettel és folytatással meglepték a magyar társadalmat.
Jó esély van arra is, hogy a következő generáció értetlen csodálkozással fogja tanulni, Magyarországnak ezt a minden fantáziát felülmúló 8 évét.
A viszonylagos köznyugalom pusztán annak tudható be, hogy Áprilisban minden valószínűség szerint véget ér ez a korszak.
Alig várom az esti híradót, nem győzöm nyomni az F5-öt a híroldalakon és minden reggel az újságoshoz vezet az első utam, mert egyetlen mozzanatról sem szeretnék lemaradni történelmünk legundorítóbb fejezetének végjátékából.
A jegyet kamatostul megfizettem és most végignézem az előadást.
Ennyi maradt nekem.
Meg a remény. Hogy mindez nem ismétlődhet meg még egyszer. Hogy a váltás eleve más szándékkal közelit, de a társadalom is nagyobb hajlandóságot mutat, ha a sarkára kell állni. Hogy háromnál már tényleg nem lép többször ugyanabba a tetves csapdába. SOHA!
És az új csapdákat is gyorsabban ismeri föl. Ha pedig mégis belelépne, képes lesz önerejéből kiszabadulni belőle.
Megszenvedtünk érte! Megfizettünk érte!
Ideje megrázni magunkat!
