Történelmi napokat élünk. Nem kizárt, hogy világtörténelmieket.
Míg a sajtó azon része, mely valóban a tömeg tájékoztatását igyekszik ellátni, oknyomozások tucatjaiban bizonyítja azt, amit a legdurvább rémálmainkban sem képzeltünk volna, addig a szocialista szabad demokrata érdekszövetség bőszen munkálkodik az új, minden eddiginél szakértőibb kormány felállításán.
A "véleményfomálók" által szélsőségesnek nevezettek csöndben teszik a dolgukat és ebből szinte semmi sem jelenik meg a nagymédiában.
A feltárt ügyek döbbenetesek és iszonyatosak. Egyre világosabb, hogy a főszerepeket alakító negatív főhősök megkaparintották a végrehajtó hatalom eszközét. Már jó ideje.
Aki időben és anyagiakban megengedheti magának hogy több szálon is kövesse az eseményeket, látja, hogy mire megy ki a játék és hogy miért is világtörténelmiek a napok, melyeket élünk.
Hazánk ugyanis egy szűk üzleti csoport kezébe került.
Nem akarok túlozni, és azt állítani, hogy ilyen szörnyűség még soha nem történt. A világtörténelem lexikonja borzasztó sorokat kénytelen eltűrni magán.
De hogy európai demokráciában történt-e már ilyen?! Hogy szerzett-e kormánytöbbséget egy üzleti kör, mely elsődlegesen a saját érdekeit kívánja érvényesíteni? Kötve hiszem!
Európa szívében kormányra került egy valóban szük klikk, amely politikai pártnak álcázza magát (tisztelet és cselekvésre szólítás a kivételnek), és egy ország lakossága fizeti e társaság elképesztő igényeit és szakmaiatlanságának következményeit.
Ez a társaság a lakosság szemét kendővel takarja el és megpróbálja mindennek az ellenkezőjét láttatni. A kendő pedig nem más, mint a média. E csoport hatalma ugyanis a médián alapszik, a médiában, mely a hatalom megszerzésének és megtartásának legfőbb eszköze.
Ahogy Szigetvári, Bajnai leendő kabinetfőnöke mondja: "a problémát a sajtó befolyásolásával kellene kezelni, a nem jobboldali újságírókat kell kézi vezérlés alá venni."
Így a média mesteri professzionalizmussal képes elhitetni bármit, amire megbízást kap.
Mindehhez társul az is, hogy egy diktatúrában felnőtt és egymás ellen hergelt társadalmat igen könnyű megvezetni, kiváltképp, ha a hatalom az oktatás lezüllesztésének eszközét sem rest bevetni a könnyebb manipulálhatóság érdekében.
Csöndben gondoljuk végig Hiller úr évek óta tartó semmittevésének eredményeit és következményeit...

Történelmi napok ezek, mert a tét nem kevesebb, mint hogy a végletekig  kivéreztetett társadalmunk vajon észreveszi-e, hogy mi zajlik a feje fölött.
Észrevesszük-e és megtaláljuk-e az ellenszert erre a tébolyra, amit művelnek velünk? Felfedezzük-e, hogy már rég nem a pártpolitizálás a legfőbb problémánk? Mi több, ezzel is egymással szembe terelnek minket, hogy a lényeg helyett jelentéktelen dolgokkal foglalkozzunk!
Történelmi napok ezek. A diktatúra új arcot öltött és új műfajt alapított melyet elnevezhetünk médiadiktatúrának. Akié a média, azé a hatalom. Ennyire egyszerű. A többi már csak elszántság és csomagolás kérdése. Pártatlannak kell csomagolni azt ami pártos és pártosnak azt, ami pártatlan, fehérnek a feketét és a feketét fehérnek.

Mindezt pedig minden bizonnyal tanítani fogják az utókornak; érett demokráciák valóban tanítani akaró iskoláiban. Negatív példánkkal fogják szemlélteni, hogy hogyan lehet a média  segítségével a diktatúrát, a nemzeti és társadalmi érdekek szőnyeg alá seprését demokráciának és szakértői kormánynak eladni.

Mi lehet a megoldás a jelen helyzetben?
Tán az egyetlen kiút, ha elfogadjuk hogy több síkról kell tájékozódnunk és erre embertársainkat is rávesszük. Ráadásul a véleményformálók munkájának köszönhetően tabuk ledöntésével kell kezdenünk a munkát. El kell magyaráznunk, hogy a fehér az fehér. Az, amit szélsőségesnek mondanak, az a legkevésbé sem az.
A valódi ellenszer persze egy valóban működő médiatörvény lenne. De ugye magunk sem várjuk, hogy az a hatalom, mely médiadiktatúrát működtet hatalma fenttartásának érdekében, megalkossa a hatalma alapját megingató, társadalmi érdeket védő médiatörvényt. Épp olyan abszurd lenne, mint ha sikerült volna főbírót választani.
Olyan lenne ez, mintha a hóhérunk szabadon engedne minket, fejét a nekünk szánt kötélbe dugná és kirúgná maga alól a sámlit. Ugyan már...
Egyetlen esélyünk, ha több helyről tájékozódunk és imádkozunk, hogy maradjon néhány hatalomfüggetlen médium, melyből információt szerezhetünk.

Van azonban egy körülmény, mely az említett, már-már utópisztikusnak látszó megoldást segíti.
Mely körülmény még akkor is optimizmusra ad okot, ha a funkcionális analfabéta diákok száma itthon az európai viszonylatban is elkeserítő 23%-ra rúg:
Mely körülmény még akkor is reménnyel kecsegtet, ha Szűcs Erika egyik utolsó intézkedésével egy tíz éves folyamatot semmisitett meg 67 millió Forint zárolásával, amely a felnőtt írásbeliség állapotát javíthatta volna, 67 milliót spórolva és az eddigi többszázmilliós befizetést és magát a célt elbukva ezzel a döntéssel.
A körülmény pedig nem más, mint hogy a hatalmat birtokló csoport tehetségtelensége és kapzsisága túllépett a kendőzhetőség határain.
Az előidézett helyzet már teljes médiaarzenállal sem palástolható és mint a Mátrix című filmben, napról napra egyre többen és többen ébredünk öntudatunkra és fogjuk fel, mi történik velünk.
De miután felébredünk vajon merjük-e ledönteni a médiadiktátor véleményformálók állította tabukat?
Ki merjük-e mondani a kimondhatatlan súlyú bűnöket? És ki merjük-e mondani, hogy e bűnök nem maradhatnak büntetlenül?
Hiszem, hogy a válasz mindhárom kérdésre IGEN!
És ez a legkevésbé sem a mi érdemünk lesz, hanem e szűk klikk gátlástalan szarvashibáinak és bárdolatlan tetteinek következménye.

Nincs tovább. A világtörténelem sorainak hazai fejezete hamarosan befejeződik.
A 48-as szabadságharc és az 56-os forradalom után most egy új fajta diktatúra leleplezésével vonulunk be a történelembe és hamarosan odakerül a pont szomorú fejezetünk végéhez. 
Ami pedig ettől a ponttól kezdődik, az már csupán történelmi lesz, "világ" nélkül. Az már nem a világ számára nyújt tanulni valót, hanem számunkra lesz fontos és felemelő.
Ugyanis ha a hatalom eszköze végre olyan kezekbe kerül, mely valóban hazánk és a társadalom érdekeit tartja egyetlen és legfőbb prioritásnak, lenyűgöző folyamatok indulhatnak be.
Ha saját erőforrásaink gyümölcséhez végre mi magunk is hozzáférünk és a kiáramlás megállítása után visszaforgatjuk, (ahogy ezt a jól működő cégek is teszik), bizony csodálatos eseményeknek lehetnénk tanui és egyben szereplői is.
Ha mindezt a végrehajtó hatalom megsegíti a törvényalkotás és szabályozás eszközével, a helyes irányok kijelölésével; ha az "egyenlő közteherviselés" végre nem csak a hazai cégeket és adófizetőket, hanem az óriási profitokat elért, kiemelt adókedvezményeket élvező gazdasági szereplőket is eléri, bizony gyökeres fordulat következik be.
Egyrészt érvényesülne az egyenlő pályák egyenlő esélyek (liberális) alapelve, mely a hazai (kis)vállalatokat és gazdaságokat hozná helyzetbe, számtalan munkahelyet teremtve ezzel.
Felszámolná ugyanis azt a sehol sem látott igazságtalanságot, hogy a hazai szereplők hátrányban vannak a nemzetköziekkel szemben. Az esélyegyenlőség pedig nem jelentene mást, mint a jó értelemben vett piac nyitását. Piacnyitást a hazai szereplők bevonásával.
Másrészt a közterhek alól részben, vagy teljesen mentesült társaságok bevonása komoly állami bevételeket eredményez.

Ez már a mi személyes történelmünk lesz! Semmi világtörténelmi nincs ebben, hiszen minden egészséges gondolkodású nemzetállam így cselekszik.
A világtörténelmi soraink végre végükhöz érnek, az őrület befejeződik és a normalitás teret követel magának.
A hátunk mögött hagyott éveket pedig alaposan kielemezzük, minden részletét megvizsgáljuk a tapasztalatokat nyilvánosságra hozzuk, hogy ilyen hibába soha többé ne eshessünk.

Két teendőnk maradt:
Ki kell dolgoznunk egy szabályrendszert, mellyel a jövőben definiáljuk, hogy kik dolgozhatnak a végrehajtó hatalomban és kik nem.
Erre számtalan alternatíva kínálkozik, remélhetőleg hamarosan egyre több és több megoldást fogunk megismerni. Az irányokat azonban mindenképpen a civil társadalomnak kell kijelölnie, hiszen vicces lenne, ha a végrehajtó hatalom dolgozná ki azt a szabályrendszert, mely a végrehajtó hatalom kordában tartását szolgálja.

A másik teendőnk ugyan egyszerűbb, de mégis sokkal nehezebb. Ki kell tartanunk a fordulatig és mindent el kell követnünk, hogy ez mielőbb bekövetkezzen.
EZ mindannyiunk legelemelemibb érdeke!