Képzeljetek el egy világot, ahol nem létezik a pénz, vagy azt helyettesítő intézmény.
Ahol ellenszolgáltatás nélkül mindenki megkaphatja, amire szüksége van, ennek egyenes következményeként a legtöbb bűncselekmény eltünik, nincs korrupció és kapzsiság, éhezés, vagy háborúk. Mielőtt azt gondolnátok, hogy sci-fi délutánt tartottam, leszögezem, hogy nem erről van szó.
Szinte közhellyé vált az a megközelítés, hogy a monetáris rendszer ugyan távolról sem "igazságos" és rengeteg baj forrása, de még senki sem talált ki jobbat. Ezt a kijelentést teszi zárójelbe a Vénusz Projekt.
Valószínűleg sokan láttátok a The Zeitgeist (Korszellem) című filmet. Három részből áll. Az első rész a vallásnak esik neki. A második a Szeptember 11.-ei merényleteket vizsgálja és a valódi felelősöket a Fehér Házban keresi, a harmadik rész pedig a bolygónkat irányító globális pénzvilág hatalmi törekvéseivel foglalkozik. Az első rész, bár feldob néhány érdekes kérdést, sok sebből vérzik, mig az utóbbi két epizód Michael Moore-os stílusban erős ferdítésekkel, csúsztatásokkal dolgozik, de a fő csapásirány (szerintem) mindenképpen helytálló. Itt igazából vége is lehetne a történetnek. Aki szereti az összeesküvés elméleteket, vagy a Nat Geo-san tálalt túl élénk dokumentumfilmeket az két órában megkaphatja, majd mehet tovább a dolgára, mintha mi sem történt volna.
A filmnek azonban második része is készült és a Zeitgeist Addendum mellett már nem lehet szó nélkül elmenni. Az első rész mintegy folytatásaként az Addendum a monetáris rendsze "bűnein" és hibáin túl a problémáink gyökerét vizsgálja.
Itt kezdődik a lényeg. A szerzők jelenlegi rendszer betegségeinek okait felismerve elénk tárnak egy lehetséges új világrendet, a Vénusz Projektet, ami annyira idilli, hogy már-már naív utópiának látszik, de van itt valami, ami nem illik a képbe: Félelmetesen logikus, átfogó és megvalósítható!
A haszon az, amiért “érdemes” korrumpálni, azaz közvetve, vagy közvetlenül megszerezni és birtokolni a hatalmat, ahol a hatalom csupán eszköze a profitszerzésnek, azaz a monetáris rendszer lelkének. A korrumpált hatalom pedig nem más, mint a többség érdekével szemben elhelyezkedő deviáns tényező. A profit, vagyis a monetáris rendszer kiiktathatatlan mellékhatása tehát az igazságtalanság.
A haszon alapú rendszer egyik parádés szüleménye a hiánygazdaság. Jó példa erre a gyémánt. A gyémánt nem azért drága, mert kevés van belőle, hanem azért mert keveset engednek a piacra. Igaz ez az olajra is. Nem azért drágul az olaj, mert egyre kevesebbet tudnak kitermelni, hanem azért, mert lassítják a kitermelést, hogy drágábban lehessen eladni.
Az olaj nem más, mint energiahordozó. De a XXI. században vajon valóban indokolt, hogy az olaj a legdominánsabb energiahordozónk?
Tévedés lenne azt állítani, hogy ne lehetne az olajat, helyettesítéssel kiiktatni, de minimum visszaszorítani. A napból, szélből és vízből kinyerhető tiszta energiaforrások gond nélkül fedeznék az energiaszükségletünket. Ráadásul ez mindössze 3 példa volt az olajon kívüli alternatívák közül. Az Addendum kevésbé ismert energiaforrásokat is bemutat. Például a hullám energiát, vagy a tengeri áramlatokból kinyerhető ár-apály energiát, de amit a legjobban hangsúlyoz, az a geotermikus energia. A film szerint pusztán a geotermikus forrásból 4000 évre elegendő tiszta energia nyerhető ki környezetszennyezés nélkül! Újra feltéve a kérdést van-e szükségünk az olajra? Kézenfekvő a válasz: Nincs. Már régen nincs. Az olaj a haszon alapú monetáris rendszer hatalomgyakorlásának talán legkárosabb terméke. A hiányra gyúró kizskmányoló rendszer ékes példája. Ha ugyanis a fenti alternatív energiaforrások teret nyernének, hirtelen túltermelés jelentkezne az energiapiacon ami a hiány generálás okozta magas energiaárak drasztikus zuhanását eredményezné. Hasonló a képlet az olaj származékokkal üzemelő közlekedési eszközökkel is. Ugyan miért ne járhatnánk mindannyian elektromos autóval, mely egyrészt sokkal gazdaságosabb, másrészt nagyságrendekkel környezetkímélőbb? Nincs meg a tömeggyártáshoz szükséges technológiai tudásunk? Hogy ne volna meg! Már régen megvan. Az olaj mögött felsorakozó érdekcsoportok azonban az alternatív energiaforrások mellett ezt is fogságban tartják. Egyenlőre.
Miért halnak éhen milliók évről évre? Talán nincs elegendő táplálék, melyet el lehetne juttatni a nélkülözőkhöz? Dehogy nincs! Csak épp nem termel hasznot, mi több árcsökkentő hatása lenne.
A monetáris rendszert azért indítottuk útjára, hogy ösztönözze a fejlődést és emelje az emebiség életminőségét, azonban az eldurvult mellékhatások olyan nagy mértékben törtek a többségi társadalomra, hogy az eredeti célt alapjaiban semmisítették meg.
Az Addendum első fele széleskörűen világít rá világrendünk mételyeire.
A Vénusz Projekt megálmodói a fenti tények figyelembevételével a technikai fejlődésünk eszközével, a Föld, a környezet terhelhetőségének figyelembevételével és az emberiség érdekeinek középpontba helyezésével megterveztek egy új modellt: az erőforrás alapú társadalmat, ahol a kérdés már nem az, hogy megéri-e például szélerőműveket építeni, hanem az, hogy képesek vagyunk-e rá?
Az új világrend a pénz, azaz a monetáris rendszer kiiktatása mellett a következő alapvetésekből indul ki:
Miből és hogyan?
Mivel a pénz visszatartó hatásai megszűnnek ezért tudomásul vehetjük, hogy korlátlan mennyiségű tiszta energia került a birtokunkba. Rendelkezésünkre áll továbbá korlátozott mennyiségű alapanyag/nyersanyag. Az alapanyagokat a Föld forrásainak és állapotának kiemelt figyelembevételével lehet felhasználni, majd újra és újra felhasználni, ugyanis az újrahasznosítás sarokköve a rendszernek. Az újrahasznosítás napjainkban azért nem arat osztatlan sikert mert sok energiát, közvetve pénzt emészt föl (gazdaságtalan), de az erőforrás alapú társadalomban ahol az energia korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll, semmibe sem kerül.
Ki fogja a "mindent" megtermelni? Ha bármi ingyen elérhető, ki fog dolgozni?
Napjainkban a gépesítés, automatizálás két dolgot jelent. A költséges emberi erőforrás kiváltása automatizálással nagyobb hasznot termel a tulajdonosnak és munkanélküliséget, nyomort hoz a munkavállalónak. Ez a fejlődéstől való elfordulást eredményezi, pedig a problémát valójában nem a technika fejlődése, hanem a profit alapú monetáris rendszer torz szerkezete okozza. Az ipar beindulása előtt a mezőgazdaság adott munkát az emberek döntő többségének. A mezőgazdaság gépesítésével a megszünő munkahelyek az fejlődésnek indult ipar területén jöttek létre. Mikor az ipart is gépesítettük az ipari állások helyét szolgáltatással kapcsolatos munkahelyek váltották föl. A szolgáltató szektor automatizálásával (bankautomata a pénztáros helyett, intelligens telefon rendszerek (IVR) az ügyfélszolgálatos helyett, webshopok, stb.) felszabaduló munkahelyek helyén azonban nem keletkezik semmi. A munkanélküliség megállíthatatlanul növekszik az egész világon. Ennek a folyamatnak kettős hatása van. Egyrészt az automatizálással foglalkozó technológiák mesetrségesen visszafogásra kerülnek, és bár a folyamat így lassítható, borítékolható a fizető képes kereslet drasztikus visszaesése, a nyomor elképesztő léptékű növekedése majd később a rendszer összeomlása. Az automatizálás terjedésének az lett volna a célja, hogy az életszinvonal megtartása mellett a gépek által végzett munka mennyiségével csökkenjen az emberi munkavégzés. Azonban ez csak sarkítva sikerült. Míg a többségi társadalom a növekvő munkanélküliség miatt elszegényedett, addig egy nagyon szűk réteg hatalmas vagyonra tett szert.
Egy pénztől mentes erőforrás alapú társadalomban ez a folyamat éppen úgy zajlik, ahogy megálmodták. Ebből következik, hogy az automatizálás fejlesztése a társadalom érdekévé válik, nem pedig ellenségévé. A mesterségesen visszafogott technológiai újítások ismét lendületet vehetnek. Az automatizálás okozta idő többlet az oktatás közbeiktatásával pedig újabb és újabb áttöréseket eredményez az élet
De mi lesz a motiváció? Ki akar majd tanulni és érdekesebb munkát végezni? Az nem motiváció, hogy kellemesebb munkát kell végezni és abból is kevesebbet.
Így van. A jelenlegi értékrendünkkel ez önmagában még nem motiváció. Azonban gyökeres társadalmi változásra lehet számítani, ugyanis a motiváció nem más, mint a társadalom (magunkat is beleértve) életminőségének javítása. Az alkotók szerint téves az a feltételezés, hogy az ember eredendően gonosz, erőszakos, vagy önző. A körülmények tesznek minket olyanná, amilyenek vagyunk. Ha nem kell aggódnunk az alapvető szükségleteink miatt és az időnk 80%-át nem unalmas robottal töltjük, robbanásszerű fejlődésre számíthatunk technikai, kultúrális és társadalmi területen is. Értékrendünk merőben más alapokra kerül, ahol az egyéni érdek érvényesítése helyett (ami eleve megoldott) a közösség érdeke kerül a középpontba. Arról nem is beszélve, hogy a hiedelmekkel ellentétben az emberek többsége ma is örömmel vesz részt karitatív tevékenységekben ellenszolgáltatás nélkül, pusztán azért, hogy másokon segítsen.
Nem ragozom tovább. A téma feldobásához többet is írtam a kelleténél, de a modell kifejtéséhez kevés a hely. Aki teheti nézze meg a Zeitgeist Addendum, a Zeitgeist Movement és a Vénusz Projekt részleteit bemutató filmeket, lehetőleg ebben a sorrendben, szemet hunyva a film (Addendum) hatásvadász, olykor csúsztatásokkal élő és nem ritkán (leginkább a végén) bugyuta csomagolása fölött (A film az amerikai átlagembernek készült) Az említett negatívumokon túl számomra egy életképes és megvalósítható rendszer mutatkozik be aminek ugyan a jóhiszeműségen túl is számos sebezhető pontja van, de aligha több és megoldhatatlanabb, mint amennyit monetáris rendszerünk zúdít a nyakunkba. Mivel idealista vagyok, a jó célt szolgáló, megvalósíthatónak látszó kezdeményezéseket feltétel nélkül elfogadom.
Ti zömmel realisták vagytok és nélkülözhetetlen az éleslátásotok. Nagyon kiváncsi vagyok a véleményetekre! Csak annyit kérek, hogy ne zsigerből lőjetek "faszság", "futurisztikus utópista agymenés" mintára, tartalomtól mentesen. Az ötlet nem tökéletes, vannak gyenge pontjai, kezdve kapásból a két rendszer közötti átállás nehézségeivel, de ha a kreativitás a cáfolatok kidolgozása helyett a felmerülő problémák megoldására irányul talán elkezdődhet valami olyan, amiről eddig álmodni sem lehetett. Idealista fejemmel az a véleményem, hogy a terv megvalósítható. És ha megvalósulna, ahogy a filmben is elhangzik, borzongva tekintenénk vissza saját nyers múltunkra.
Ne fogjátok vissza magatokat! Mit gondoltok?
