"A következő évi költségvetés hiányszámaiért azok felelnek akik ezt elkészitették és akik nemzetközileg legitimálták ezeket a valótlan számokat. Ebből a felelősségből senki sem húzhatja ki magát (...) aki a fiktiv számok oldalán szólal meg.
Mi az IMF-fel megállapodásra törekszünk, de azt nem lehet múltbeli bűnök alapján megtenni. "
http://www.hirtv.hu/?tPath=/view/videoview&videoview_id=9437
Valahol itt kezdődött az a történet, melynek tegnap újabb epizódját láthattuk a két nemzetközi szervezet látványos távozásával.
A decemberi nyitány után március 4-én folytatódott az előjáték, a budapesti EPP ülésen ahol Orbán a számomra legmeghatározóbb beszédét mondta el.
http://www.fidesz.hu/index.php?Rovat=10031&Media=8656
A válság kiváltóját, "a kapitalizmus válságát" a pénzkapitalizmus (spekuláció) féktelen elszabadulásában vélte fölfedezni. A kiutat pedig a munkán és termelésen alapuló szociális piacgazdaság megújitásában jelölte meg.
A legerősebb mondat talán a befejezés előtti 10. percben hangzik el:
Ehhez 2 dologra van szükségünk. Először is igazi életerőre, ami csak magukban az emberekben található meg (...)
A másik dolog pedig az állandóság tudat. Nem lehet állandó átmeneti állapotban élni. (...) Márpedig ma Európában egy tekintetben erős bizonytalanság van, abban, hogy valójában mit támogat az európai politika. A spekulációt, vagy a munkát?
Én úgy érzem, hogy Európának a mainál sokkal egyértelműbben kell kimondania, hogy a munkát támogatja, a spekulációt ellenzi. Határozott elsőbbséget kell adnunk a termelő kapitalizmusnak a pénzkapitalizmust pedig egyértelmű és szigorú szabályok közé kell szoritani. "
"Végezetül rá kell vennünk a bankokat egész európában, hogy ne a spekulációt támogassák, hanem finanszirozzák a termelést a vállalkozást és a munkahely teremtést. A bankoknak valaha ez volt az eredeti rendeltetése. Éppen az vezetett a mostani hitelválsághoz, hogy a bankoknak egy idő után nem ez volt a tevékenységük középpontjában. "
Van remény, hogy társakra lelünk a tengeren túlról, vagy akár Európából is, de a kezdő rúgást nekünk kellett elvégezni.
Valami elkezdődött. Hogy hogy alakul a végjáték azt nehéz megjósolni, mindenesetre optimizmusra ad okot, hogy a kormány nem fújt visszavonulót már a csata kezdete előtt.
Hirtelen a világ 10. legkockázatosabb országa lettünk és szinte már megszokott módon soviniszták. A Forint egyetlen nap alatt képes volt 5%-ot romlani olyan időkben, mikor még soha a történelmünk folyamán nem érintett minket ilyen érzékenyen a pénzünk gyengülése. Visszafogottabban kellene viselkedni, mert akiknek kell, azok pontosan tudják, hogy mi kezdődött el tegnap, de hergelni az ellenfelet nem szerencsés. Pont úgy kellene játszani ezt a mérkőzést, mint a kampányt: A médiában csönd, de a háttérben óriási mozgósitás.
Az már biztosnak látszik, hogy a 2010-es büdzsébe belekerül a bankadó és a jelképes Simor nevű figura szintén jelképes megregulázása is. De ezzel még koránt sem nyertük meg az első csatát.
Ami utána jön, az alighanem villámgyors példastatuálás lesz, én legalábbis ezt tenném a túloldal helyében, ha kellően elszánt lennék. Igen ám, de hazánk megingatása ilyen viharos időkben durva folyamatokat is beindithat, ami alighanem nem lehet érdeke egyetlen pénzügyi szervezeteknek sem. Igy ezen a ponton fog eldőlni, hogy lesz-e mersze más(ok)nak is csatlakozni ilyen különös –most minden mehet- időzités mellett, vagy marad minden ebben a sehova sem vezető zsákutcában, megfűszerezve mindezt egy opcionálisan akár hatalmasra növő pofonnal is.
Volt köritésnek szűkülő lehetőség, meg szerkezeti intézkedés, de a labdát mégis csak ők dobták ismét a pályára.
Izgalmas időknek vagyunk tanui. Devizahitel ide, vagy oda a világoptimista külső szemlélő bőrébe bújva dőljetek hátra és élvezzétek, amig lehet!